Tapasztalatok

Pakolás témaköre:


Folyamatos problémám volt az elszoba elpakolásával, cipk, ruhák szanaszét a földön stb. Kupleráj mindenütt. Egyfolytában veszekedtünk, „Rakd már a szandálodat a helyére" , "Unom már, hogy folyton utánad kell pakolnom!" Persze semmi hatása! Majd egyszer ugyancsak a könyvben tanultakat alkalmazva azt mondtam: „ A szandál helye a cips polcon van.” Ezek után odament, felvette a szandálját és feltette a polcra. Nem sokkal késbb gyerekvendég érkezett, aki ugyancsak az elszoba közepén hagyta a szandálját. Míra szólt neki: „Eld, a szandál arra a polcra való.” – és ezek után a nagyfiú is feltette a szandálját a polcra.

 

"Anya, félek!" témaköre:


Egy napon csúnya vihar érkezett, hatalmas fekete felhkkel. Lányom kijelentette, hogy fél a fekete felhktl. Els ösztönös válaszom az volt, „Ugyan nem kell félni, a felhk kint vannak mi meg bent vagyunk, nem bántanak.” Ettl persze nem nyugodott meg, tovább hajtogatta, már-már idegesíten, hogy mennyire fél. Aztán kigyulladt a piros lámpa a fejemben, mit is olvastam az érzések elfogadásáról. „Ó, a nagy fekete felhk valóban nagyon félelmetesek lehetnek.” – mondtam. Erre kifejtette, hogy tulajdonképpen nem is felhktl fél, hanem attól, hogy a viharban nem talál majd meg minket. A válaszom a következ volt. „Hát ez aztán nagyon ijeszt lehet.” Majd közölte, hogy nem baj, mert a Csrmester (a Dr. Bubóból) majd szól nekünk, szülknek, hogy hol is van tulajdonképpen, és amíg nem érünk oda, addig a Csrmester vigyáz rá. A végén pedig azt mondta: „ Már nem is félek a fekete felhktl.” Tulajdonképpen csak elfogadtam az érzéseit, mégis többet megtudtam a félelem valódi okáról és ráadásul saját magát nyugtatta meg. Óriási!

 

"Nem akarok hazamenni!" témeköre:

 

Egész napos strandolás után elérkezett a hazamenetel ideje. Megbeszéltük még egy utolsó fürdés, aztán fagyi és utána pakolunk haza. A fürdés és a fagyi után azonban mégsem akaródzott hazaindulni, ott állt a medence szélén, nézte az úszokat és hiába próbáltam mondani: "tudod, ezt beszéltük, meg, gyere menjünk, jövünk még máskor is", hatástalan maradt, st minél többet mondtam, annál inkább dacosabb lett, már-már egy hiszti kezdetén álltunk. Ekkor ismét kigyulladt fejemben a piros lámpa és a következt mondtam Neki: "Nehéz lehet eljönni egy olyan helyrl, ahol ennyire jól érezted magad." Rám nézett és azt mondta: "Igen".  Majd a következ mondatom azt volt: "Gyere, búcsúzzunk el a medencéktl, integessünk nekik, és ígérjük meg nekik, hogy még visszajövünk hozzájuk." Teljesen felvillanyozódott és azt mondta:"Ok és szivárványos csúszdától is búcsúzzunk el, meg a wc-tl, meg az öltzszekrénytl, meg a zuhanyzótól is." És elkezdtük a búcsúzkodást, majd hiszti- és erszakmentesen kisétáltunk a strandról.

 

Homokszórás, falfirkálás témaköre:

 

Homokszórás és falfirkálás esetén 1 éves gyereknél is mködött a Beszélj úgy...módszere: "A lapát nem arra való, hogy szórjuk vele a homokot. A lapáttal lapátoljuk a vödörbe a homokot" és megmutattam, hogy kell vödörbe lapátolni. "A fal nem arra való, hogy rajzoljunk rá, arra a papír való"...és elvettem egy papírt rajzolni. Annyi a különbség egy 1 éves és egy nagyobb gyerek között, hogy az 1 évesnek többször el kell mondani és megmutatni, mit vársz el tle.

 

Verekedés témaköre:


A 1,5 éves "nagyfiam" elszeretettel üti, látszólag minden ok nélkül, a 3 éves lányomat. Míra nézegeti a könyvét, Márk autókat tologat, majd egyszer csak feláll, odamegy a nvéréhez és lekever neki egyet. A "hagyd ezt abba" vagy én is ráütök a kezére, hogy ezt nem szabad nem mködik. Azonban amikor azt mondtam, hogy "Márk, a verekedést nem tröm! Ha ütni akarsz, akkor a hintalovadat ütheted, Mírát nem!" Erre vigyorogva odament a hintalovához és püfölni kezdte. Most már ott tartunk, hogy anélkül, hogy bármit mondanék, magától megy a hintalovat püfölni.

 

Ételdobálás témaköre:


Ugyancsak a 1,5 évesem dobálja a kaját az etetszékbl... Kezébe veszi az ételt és közli, hogy do..., azaz dobni akarja. A legbékésebb megoldás eddig az volt, hogy egy kislabdát tettem az asztalra, majd azt mondtam "Az étel nem játék, ha dobálózni akarsz a labdát dobhatod, az ételt nem. A kaja a szádba vagy a tányérra való."  Erre betette a falatot a szájába, majd ugyancsak vigyorgás közepette eldobta a labdát. 

 

Csúfolódás témaköre:


Az oviból hazajve:
Anya: - Szia Mírám! Húúú, nem tnsz valami vidámnak, morcosnak látszol!
Míra: - Miért?
Anya: - Nem tudom, miért vagy morcos, ezt Te tudod!
Míra: - Mert X kicsúfolt az oviban! Azt mondta, hogy mosón, meg mosófiú....
Anya: - Ez nem volt szép dolog tle, a csúfolódás nagyon tud fájni.
Míra: - Igen! És már régóta...
Anya: - Látom nagyon bánt a dolog, hogy tudnánk ezt megoldani?
Míra: - Gyere be az oviba és maradj ott velem egész nap!
Anya: - Tudod mit? Írjunk le minden ötletet, hogy mit lehetne csinálni és a végén kiválasztjuk a sok közül a megoldást! Akkor én most leírom: 1. Anya bemegy az oviba egész napra és megvédi Mírát X-tl, ha csúfolódik. Van még más ötlet?
Míra: - Igen, a barátom Y védjen meg, és mondja meg nekik, hogy ne csúfoljanak.
Anya: - Jó, akkor ezt is leírom. Más ötlet?
Míra: - Csak mondja, mondja és én nem figyelek rá!
Anya: - Rendben ezt is leírom. Más?
Míra: - Most mondj te is valamit!
Anya: - Szólhatsz az óvónéninek is, ha bántanak.
Míra: - Az nem jó, mert mindig akkor csinálják, amikor nincs ott!
Anya: - Értem! Akár vissza is csúfolhatsz, ha az jó neked.
Míra: - Megvédem saját magam és visszacsúfolok. Hogy kell visszacsúfolni?
Anya: - Találjuk ki! Mondhatod azt nekik, hogy „ Te meg varangyosbéka vagy!”
Míra: - Tudom már: azt mondom, hogy „pukifej, kakifej, stb, stb. stb.
és végeláthatatlanul soroltuk NEVETVE a jobbnál jobb ötleteket!

A lapot amire leírtuk a lehetségeket, végül kidíszítette, rajzolt rá, matricákat ragasztott rá, aztán azzal is aludt. Másnap bevitte a „csúfolódós listát” az oviba! Amikor érte mentem azzal fogadott: „Anya! Ma nem csúfoltak!:o)” és ennek már több napja.

 

Az enyém, a tied témaköre:


A nagytesó elveszi a kicsi játékát és diadalittasan kiabál: UGYSEM ADOM VISSZAAAAA!!! 
A kicsi persze ordít: ADD VISSZAAAA!!! 
ISMERS A SZITU?:o)

A legutóbbi helyzetjelentés a családunkból:
Márk 2. születésnapjára kapott egy motort és a lakásban körbe-körbe nagyokat nevetve motorozott vele. Amint Márk leszállt róla Míra (közel 4 éves) kérdés nélkül felpattant és motorozni kezdett. Márk persze ordított, hogy kéri vissza a motorját, Míra pedig egyre gyorsabban ment vele, hogy Márk ne tudja utolérni és közben még kiabált is: "Ugysem adom visszaaaaa!"

"Beszélj úgy..." ismerete nélkül valami ilyesmit mondtam volna: "Míra! Add már vissza a motorját, most kapta, akar vele menni." vagy "Márk! Add már neki kölcsön, te már motoroztál, most a Míra jön." miközben azt gondoltam volna magamban, hogy nem igaz, hogy már megint veszekednek.

"Beszélj úgy..." ismeretével azonban ezt mondtam: "Látom baj van, Míra szeretné kipróbálni Márk motorját, mert t is izgatja milyen is az új motor, Márk viszont nem akarja odaadni, mert az övé. Tudnátok valami olyan megoldást hozni, ami mindketttöknek jó?" egy kis gondolkodás után Míra megszólalt: "Márk van egy jó ötletem! Te felülsz a motorra én meg mögéd és vitetsz engem, jó? Ez tetszett Márknak is és mindketten egyszerre ültek a motoron, nagy vigyorgás közepette.

 

Utálom a tesómat témaköre:


Míra és Márk rajzoltak a gyerekszobában, én a fördben a vizet engedtem az esti fürdéshez. Márk elvette a Míra ceruzáját amiért Míra ráütött a kezére. Márk sírt, majd Míra diadalittas mosollyal bejött a fürdbe és közölte: "Megvertem a Márkot."

A párbeszéd így zajlott a továbbiakban: 

Anya: - Látom örülsz, hogy a Márk sír.

 Míra: - Igen, jobban szeretem, amikor a Márk sír, mint amikor örül.

Anya: - Aha, értem. Van úgy, hogy én is örülök annak amikor más sír, úgy hívják, hogy kárörvendés. Ezt olyan emberekkel kapcsolatban érzem, akiket nem szeretek.

Míra: - Igen, én is. Én nem szeretem a Márkot!

Anya: -Aha, értem. Mírám! Lehet nem szeretni a Márkot, és lehet jobban örülni, amikor sír, azonban azt nem engedem, hogy megverjed, vagy bántsad. Elvárom, hogy kedvesen bánj vele akkor is, ha úgy érzed nem szereted!

Erre elgondolkodott, majd közölte: - Én szeretem a kis Márkomat!

Anya: - Úgy tudod jóvá tenni, hogy bocsánatot kérsz tle és megvígasztalod.

Erre kirohant a fürdbl a még mindig síró Márkhoz, megsimogatta, megfogta a kezét és behozta a fürdszobába és azt mondta:

- Nagyon szeretlek kicsi Márk, segítek levetközni jó? 

A "Beszélj úgy" tanfolyam els része, arról szól, hogyan fogadjuk el a gyermek érzéseit! Minél inkább elfogadod és megengeded a negaítv érzéseket, annál inkább túl lesz rajtuk és megtörténik a CSODA! 

 

Amikor nem sikerült úgy beszélni: 

 

Aztán néhány pozitív tapasztalat után álljon itt néhány elkeserít párbeszéd is. Azért szeretném ezeket is megosztani, mert lesz olyan pont a tanulásban,amikor rájövünk, hogy régi már nem mködik, az új még nincs készség szintjén, vagy mégsem mködik valamiért és sehogy sem jó. Ezekkel a frusztráló érzésekkel is meg kell küzdenünk a tanulás folyamán. Hosszú út ez. A szerzpárosnak saját bevallása szerint, több mint 10 évébe telt készség szintjén elsajátítani az új módszert. Szóval legyünk türelmesek magunkhoz és bocsássuk meg hibáinkat magunknak.

Gyógyszerbevétel... Amikor már az alternatív gyógymódjaink nem mködtek, kénytelenek voltunk bevenni néhány valóban rossz iz szirupot. Azonban minden egyes alkalommal hiszti, dühroham a gyógyszerbevétel ellen. Hiába alkalmaztam a könyvben tanultakat: „Ó, ez tényleg nagyon rossz íz, nem könny az ilyet lenyelni. Hogy vennéd be szívesebben, vízzel vagy teával, befogod az orrodat vagy ökölbeszorítod a kezedet? stb.” a választási lehetségek száma végtelen volt, az érzéseket is kiválóan elfogadtam pont úgy ahogy tanultam, mégis akarata ellenére, erszakkal, hiszti közepette be kellett nyomni a szirupot a szájába.

Esti fürdés...3 éves lévén túl vagyunk már azon a korszakon, hogy mindent a szánkba veszünk, azonban az 1 évesem még nincs túl ezen, így a nagylányom utánozva a kisfiamat a fürdvizes játékokat folyamatosan a szájába veszi. Már többször szóltunk neki ez miatt, azonban egyik este nagyon eldurrant a fejem. A következ tipikusan hibás mondatot mondtam neki: "Ha még egyszer a szádbaveszed, kiveszem a játékokat a vízbl és soha többet nem adom vissza ket." Persze megint a szájába vette, én pedig kivettem a játékokat a vízbl, aminek 1 órás hisztéria lett az eredménye.

 
Hogy lehetett volna megoldani másképpen? Elször is felül kellett volna emelkednem a saját dühömön. Számomra ez a legnehezebb, felülemelkedni az érzéseimen és józanul kommunikálni. A következket mondhattam volna Neki:"Míra, a fürdvizes játék nem arra való, hogy a szádba vedd és szopogasd. Ezt a fogkeféddel megcsinálhatod, ha akarod."

 

Ha továbbra is csinálja még ilyeneket is mondhattam volna: "A fürdvíz, amiben az elbb megmosakodtál, koszos, ha a szádbaveszed a vizes játékot, könnyen megbetegedhetsz." (nem azt hogy beteg leszel! ) vagy "Hé, fürdvizes játékot látok a szádban!"  vagy "Kezd fogyni a türelmem, nem kellene megvárni, míg teljesen összezsugorodik." vagy "Két választásod van, játszol a játékokkal a kádban anélkül, hogy a szádba vennéd, vagy lemondasz arról a lehetségrl, hogy a kádban is legyenek játékok."

 

És ha mindezek ellenére még mindig csinálja, másnap nem teszem bele a játékokat a vízbe. Ekkor megkérdezheti: "Nincsenek a játékok a vízben, miért?" "Mit gondolsz miért?" vagy "Mondd el Te, hogy miért?" Szóval a lehetségek tárháza végtelen, hogy hogyan tudom rávenni a gyereket arra, hogy csináljon vagy ne csináljon meg valamit, mégis nehéz ott és akkor abban a pillanatban mindezt lereagálni.

 
Viszont a fent említett egy órás hiszti nem volt hiábavaló, ugyanis rájöttem arra, hogy a gyerekem azt hiszi, azt érzi, hogy nem szeretem, amikor mérges vagyok rá. Hiába nem t magát kritizáltam, hanem a viselkedését helytelenítettem, akkor is úgy érzi, nem szeretem. Ez új megvilágításba helyezett sok-sok dolgot a kapcsolatunkban, és rávilágított a kialakulóban lév karakterére is...

 


Tanfolyam jelentkezés

   
A vezetett tanfolyam típusa*:
A választott tanfolyam időpontja*: -
Nv*:
E-mail cím*:
E-mail cm még egyszer*:
Cm*:
Telefonszám*: - -
Milyen kedvezményre jogosult?:
Számla igénylés esetén, számlázási cím:
Üzenet: